Író: Kiara (kiara_@freemail.hu)

Jogok: az enyémek

Korhatár: PG

Lektor: Arnee

Ajánlás: Clar-nek, mert tudtán kívül bár, de segített kialakítani Ashley alapjellemét

Köszönet: Lynne-nek, mert ha ő nem kezdett volna el olvasni, akkor én sem kezdtem volna el írni; Arnee-nak (az okok szerintem világosak); és Hippiának, mert ő volt az első, aki azt mondta, hogy nem is írok olyan rosszul J

Lynne-nek és Anne-nek: remélem, észreveszitek azt az egy szót!!! Csak a te kedvedért raktam bele Lynne…J

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TŰZ és VÍZ

2. Fejezet

- Szóval?

- Nem!

- De…

- Nem fogok bemenni fizika dolgozatra! – mondta Ashley, és határozottan megrázta a fejét.

- Miért nem? Te egy született zseni vagy! Ez az egyetlen oka, hogy a balhéid után még megtűrnek ebben a suliban! Sőt, ez az egyetlen oka, hogy megtűrnek Newbury-ben! Teljesen mindegy, hogy tanultál-e vagy sem. Ha akarnál sem tudnál négyesnél rosszabbat írni. Vagy talán nincs igazam? – tárta szét a kezét Jenny.

- Fogadjunk, hogy ha akarnék, akkor tudnék! – mondta neki vigyorogva, teljesen megfeledkezve arról, hogy a határozott 16 évest kellene előadnia.

- Tudod, majdnem nevetségesebb vagy, mint ez a testnevelés óra. – morogta neki Jenny és bukfencezett egyet az eléjük kiterített szőnyegen.

- Köszönöm szépen! – mondta Ash tettetett sértődöttséggel és bemutatott egy tökéletes cigánykereket.

Jenny törökülésben leült a szőnyegre és a barátnője arcát kezdte el fürkészni. Igaz, ami igaz, Ashleynek sok zűrös ügye volt, és még több igazolatlanja, de a dolgozatokat nem szokta kihagyni. Valami nem stimmelt itt, ez egyáltalán nem vallott Ash-re. Aztán észrevette a lány szemében azt az ismerős fényt.

- Miss Morgan, a testnevelés óra nem azért van, hogy a szőnyegen üldögéljen! Ha jól emlékszem, akkor mindenkinek adtam feladatot. – a tanárnő szúrós szemmel nézett lustálkodó tanítványára. 

- Elnézést Mrs Wilder! – Jenny felkelt és előkészült egy kézenálláshoz. – Ash, miben sántikálsz már megint? – fordult a barátnőjéhez miközben már lendült előre.

- Tulajdonképpen arra gondoltam, hogy meglátogatom a banyát az erdőben. – mondta ki a lány, kertelés nélkül.

Jenny mindenre számított, csak erre nem. Azt hitte, menten elájul, és mivel a bejelentés pont kézen állva érte, nem is maradt következmény nélkül. A kezeiből kiszállt minden erő, a feje pedig találkozott a tornaterem padlójával. Ez után persze már nem tudta megtartani magát, így még háttal el is vágódott. Jennynek még a lélegzete is elakadt.   

- Jézusom! Jól vagy? – rohant oda hozzá Ash.

- Igen, azt hiszem. – nyögte, miközben nagy nehezen feltápászkodott.

- Hé, Morgan! Mi akart ez lenni? Valamilyen új akrobata mutatvány? – szólalt meg egy gúnyos hang valahonnan mögülük.

- Pofa be, Smith! – Jenny szeme megvillant, Ash keze pedig ökölbe szorult. 

Katie és Margaret Smith ikertestvérek voltak, és ott tettek keresztbe Jennyéknek, ahol csak tudtak. Bár a lányok soha nem értették az ellenszenvüket, de a „Ha harc, hát legyen harc!” elvet követték, és így kisebbfajta háború dúlt a suliban. Voltak, akik az ikrek oldalára álltak, és voltak, akik Ash-sel és Jennyvel szimpatizáltak. Ebből kiindulva egyáltalán nem volt meglepő, hogy a tornateremben mindenki befejezte azt, amit éppen csinált és négyüket kezdte el figyelni. Mrs Wildert is beleértve.

- Vigyázz a szádra, Morgan! – mondta Katie, és fenyegetően közelebb lépett hozzá. – Most nincs itt a sittes bátyád, hogy megvédjen!

Ashley felszisszent, és többen a szájuk elé kapták a kezüket. Mindenki tudta, hogy Jennyt nem könnyű felhúzni, – ellentétben Ash-sel – de ha valaki a testvérét vette elő, akkor bizony jobb volt, ha mindenki fedezékbe menekült, mert kő kövön nem maradt. Ezt a gyenge pontot a Smith testvérek is pontosan ismerték, és rendesen ki is használták, ha fel akarták idegesíteni Jennyt.

Most sem volt ez másként. A lány szemei villámokat szórtak, a kezeit pedig ökölbe szorította, úgy, hogy az ujjai is elfehéredtek.

- Ismételd meg! – mondta neki vészjósló hangon, miközben a pólójánál fogva megragadta.

- Jenny! Hagyd békén! Kettőnk közül én vagyok a zűrös gyerek, emlékszel? – Ashley a karjánál fogva próbálta elráncigálni Smith közeléből. – Engedd el!

- Azt mondtam, hogy a börtöntöltelék bátyád nélkül, még annyit sem érsz, mint vele együtt! Pedig az sem sok. – Katie félelem nélkül nézett a lány szemeibe.

Jenny iszonyú dühös volt. A levegő szinte meggyulladt körülötte.

Will-lel nem volt felhőtlennek mondható a kapcsolata, de azt nem bírta elviselni, ha valaki rosszat mondott rá, főleg nem akkor, hogy ha úgy állították be, mint egy bűnözőt. Volt egy botlása, na és? Fiatal volt, és rossz társaságba keveredett. Azóta viszont menő ügyvéd lett, és sorra nyeri a pereket. Tehát mindenki elismerheti, hogy nem lett bűnöző belőle, ahogy akkoriban gondolták. Katie és Margaret persze eléggé ki voltak hegyezve Willre, mert legutóbb, amikor Jenny egyedül ment haza, az ikrek a bandájukkal belékötöttek, de szerencsétlenségükre a bátyja, aki látogatóban volt a városban, pont arra járt, és miután elmondta, hogy mi jár a súlyos testi sértésért, Katie-ék inkább odébb álltak. Azóta persze a négy gyerek jobban utálta egymást, mint valaha.

- Jenny, ne csinálj hülyeséget! Nem éri meg! Gyere, menjünk! – Ashley rántott a kezén egyet, és végre sikerült elvonszolnia Katie közeléből. – Nem fogom mindig megállítani, világos? – fordult még vissza a lányhoz, majd újra elindult Jennyt lefogva.

Smith összeszűkítette a szemét, majd rántott egyet a vállán, és vigyorogva fordult oda Margarethez.

- Milyen voltam? Imádom felhúzni azzal, hogy azt a féleszű bátyját szidom! – mondta neki jó hangosan, hogy a távozóban lévő két lány is biztosan meghallja. – Wendell tényleg úgy gondolja, elhiszem neki, hogy hagyná azt az ostoba Morgant verekedni? Azonnal kicsapnák, hiszen nem olyan jó tanuló, mint a kis barátnője…

Jenny ebben a pillanatban kiszabadult Ash szorításából és szikrázó szemekkel megindult az ikrek felé. Valószínűleg ott helyben kitekerte volna a nyakukat, ha a következő másodpercben nem kezdett volna el sikongatni a fél osztály. Ennek az volt az oka, hogy az egyik öltözőből iszonyatos erővel és sebességgel kirepült egy csap, és nekivágódott a bordásfalnak. Rögtön utána ömleni kezdett bentről a víz. Valószínűleg nem csak a tornateremben lehetett ez a helyzet, mert a folyosóról is sikoltások hallatszottak be. Mrs Wilder azonnal kiparancsolta a gyerekeket az udvarra, ő maga pedig az öltözők felé indult, hogy megnézze, a többinél is ugyanez-e a helyzet.

- Mi a fene van itt? – kérdezte Ash, amikor kifelé menet bokáig érő vízben találták magukat.

- Talán csőtörés. – mondta neki Jenny, akin látszott, hogy már közel sem olyan ideges, mint amilyen pár perce volt.

A folyosók dugik voltak a kifelé igyekvő gyerekekkel és tanárokkal. Mindenki arcán értetlenséget lehetett látni. Voltak, akiknek csak a cipője lett vizes, de olyanokat is lehetett látni, akiknek a ruhájukból is csöpögött a víz. Az osztályfőnökök próbálták őket kifelé terelni, és arra figyelni, hogy senki ne tudja kihasználni a helyzetet, hogy elszívjon egy cigit, a tanári kar többi része pedig elindult az osztálytermekbe és a mellékhelyiségekbe kideríteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy alig öt perc alatt minden és mindenki elázott. A gondnokok már valószínűleg elzárták a főcsapot, mert Ashley már nem hallotta a víz zúgását. Mire ők is kiértek, a gyerekek nagy része már mosolyogva beszélgetett vagy a cipőjét levéve szitkozódott.

- Nos, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ezen a héten már nem kell jönnünk. – mondta Ash, és egy nem messze álló csoportra mutatott, akik mit sem törődve azzal, hogy csurom vizesek, vihorászva újságolták el a nagy hírt a telefonjaikon.

- Igen, ez több mint valószínű. – Jenny tűnődve nézett az iskolára. – Minden esetre, már nem kell azon gondolkoznunk, hogy bemenjünk-e fizikára vagy ne. 

- Így van. – helyeselt Ashley és megkönnyebbült, hogy a barátnőjének nem jutott eszébe, amit a banyáról mondott.

­­­*****

A lányok sejtése beigazolódott. Az árvíz után úgy fél órával az igazgatónő bejelentette, hogy a hét további részében nem lesz tanítás. Hétfőig megpróbálják feltakarítani a vizet, és kideríteni, hogy mi történt, mert a közben megérkező vízművesek biztosak benne, hogy nincs sehol csőtörés. Ha pedig nem végzenek, akkor a többi iskolába osztják szét a diákokat. Az igazgatónő viszont ennél a résznél kénytelen volt szünetet tartani, a hangosan tiltakozó, és morgolódó gyerekek miatt. De Mrs Robinson kijelentett, hogy az osztályfőnökök által mindenkit értesítenek a helyzet alakulásáról, és ha valaki lógni merészel azt igazgatói intővel „jutalmazzák”.

- Hát ez nem igaz! Még hogy másik iskolába! Ezek megbuggyantak! – Ash dühösen cuppogott fel az osztálytermükig. – Nem hiszem el, hogy a saját igazgatónk ilyet tesz velünk! Hogy lehet ilyen aljas módon elrontani az örömünket? Mi a … ?! – a felkiáltást nem kisebb dolog váltotta ki, mint a látvány, ami a terembe lépve fogadta őket: a víz minden táskát, ami a földön volt egy kupacba sodort, és most ott álltak egymás hegyén-hátán, egy hatalmas tócsa közepén. – Hát ez remek! – Ashley lemondóan megrázta a fejét és elindult a cuccaiért.

- Mi a fene történhetett itt? – kérdezte tőle Jenny, miközben a jobb napokat is látott táskájából kiöntötte a vizet, azzal együtt pedig az elázott könyveit is.

*****

Az öregasszony a kunyhójában ült, és újra megpróbálta megidézni a két gömböt, de nem jött össze neki. Amióta Jennyék ott jártak, sokszor megkísérelte már, de eddig egyszer sem sikerült eredményt elérnie. A banya szitkozódva csapott az asztalra. Az a két ostoba kölyök! Ennek nem lett volna szabad megtörténnie! – mondta magában és dühtől remegő kezekkel elpakolta a csontokat.

*****

Az idő olyan éjfél körül járhatott. A távolban mennydörgést lehetett hallani. Nem sokára esni fog. – állapította meg magában egy gyanús kinézetű férfi, miközben rágyújtott egy újabb cigarettára. Johnny Rickson utálta mind a várakozást, mind a megbízóját, aki miatt itt kell pocsékolnia az idejét. Ha nem fizetne olyan jól egy-egy munkáért, már rég abbahagyta volna, de mivel szüksége volt a pénzre, ezért inkább betartotta az egyetlen szabályt, és nem kérdezősködött.

Jó fél óra elteltével végre megérkezett a sötétben feketének látszó, de amúgy szürke színű autó, és megállt a férfi előtt. Az ablakot lehúzták ugyan, de épp csak annyira, hogy ki tudjanak nyújtani rajta egy sárga színű borítékot. Rickson már megszokta, hogy soha nem látja a megbízója arcát, úgyhogy nem is lepődött meg ezen. Általában megkapja a borítékot, amiben benne van a név és a cím, elvégzi a munkát, és felmarkolja a pénzt.

- Ebben megtalál minden instrukciót. Két hetet kap és a pénz felét. – Rickson elvette a borítékot. – Ez egy kicsit más lesz, mint az eddigiek. Most sem akarok csalódni magában! – a férfi hangja mély volt és érzelemmentes.

A következő másodpercben az autónak már hűlt helye volt. Johnny a belső zsebébe rakta a szokatlanul vastag borítékot és elindult a kocsija felé. Amint beszállt, első dolga volt, hogy megnézze, ezúttal ki a célpont. Viszont nem nevet és címet talált a borítékban, ahogy eddig, hanem az előleget és egy radar kinézetű szerkezetet. A készüléken két pont világított. Mindkettő Newburyre mutatott.

Az égbolton egy villám cikázott át, a következő pillanatban pedig zuhogni kezdett az eső.

*****

(2005. március 6.)