Író: Kiara (kiara_@freemail.hu)

Jogok: az enyémek

Korhatár: PG

Lektor: Arnee

Köszönet: Arnee-nak ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TŰZ és VÍZ

5. Fejezet

            - Ryan? Te meg hogy kerülsz ide? – Ash érdeklődve nézett a belépő fiúra.

            Jennyék a Mac’s –ben, Eva családjának bárjában gyűltek össze, hogy megvitassák az eddig történteket. Még nem nyitottak ki, tehát nyugodtan beszélgethettek három pohár kóla felett. Jenny épp meg akarta kérdezni, hogy szólt-e valaki Ryannek, amikor a srác betoppant.

            - Eva szólt nekem tegnap, hogy jöjjek ide. – azzal lehuppant Jenny mellé. – Na, halljam, mi az az egetverően fontos dolog, ami miatt fel kellett kelnem szombaton?

            - Ryan, dél is elmúlt. – nézett rá Eva szánakozóan.

            - Tudom. Na és? – az arcán értetlenség tükröződött.

            A lány erre lemondóan megcsóválta a fejét, majd Jennyre nézett.

            - Szóval? Mit tudsz?

            - Még megvárjuk Tayt! – jelentette ki. – Addig elmesélheted Ryannek, hogy mi volt tegnap.

            Valójában örült, hogy a fiú késik, mert így össze tudta szedni a gondolatait. Ash-sel még a bár felé jövet megbeszélték Jenny elméletét, mely szerint a sok furcsaságnak nagyon is sok köze van hozzájuk, a fellobbanó dühükhöz és a zöld gömbökhöz, amikkel még az erdőben kötöttek közelebbi ismeretséget. Ash először kézzel-lábbal tiltakozott az – ahogy ő nevezte – „abszurd ötlet” ellen, de miután végiggondolta a különös események sorozatát, be kellett látnia, hogy talán Jen elmélete nagyon is helytálló. Úgyhogy megegyeztek, hogy a bárban mindent elmondanak a barátaiknak is, mert nem akartak tovább titkolózni előttük. Ashley ugyan nem repesett az örömtől, hogy Tay is tudjon a dolgairól, de végül belement. Még mindig duzzogott a tegnapi ügy miatt.

            - Pedig te is láttad, hogy nem az ő hibája volt! – próbálta menteni a menthetőt Jenny, még a Mac’s felé jövet. – Ha utálni akarsz valakit, akkor utáld Smith-t!

            - Nem is ellenkezett, amikor megcsókolta! Ráadásul tudja, hogy a Smith testvérek a mi halálos ellenségeink! – Ashley szemében csak úgy lángolt a düh. – Ami pedig azt a korcsot illeti, ne aggódj! Hétfőn megkapja a magáét! – azzal megdörzsölte ökölbe szorított jobb kezét.

            - De Tay még sohasem találkozott egyik Smith-szel sem. – mutatott rá Jenny. – Honnan tudhatta volna, hogy ő az? Szerintem nem kéne így felfújnod a dolgot.

            Ashley csak hápogni tudott, majd az ablak felé fordulva konok hallgatásba burkolózott az út hátralevő részére. Mire odaértek a karaoke-bárhoz, Eva már nyitott ajtókkal, türelmetlenül várta őket. Jen viszont még akkor is úgy érezte magát, mint akit gyors egymásutánban háromszor kicentrifugáztak. A szemei alatt sötét karikák húzódtak a kialvatlanság miatt. Az álom még másnap sem hagyta nyugodni. Jenny gondolatmenetét egy kivágódó ajtó szakította félbe. 

            - Na végre! – kiáltott fel Eva, majd töltött egy újabb pohár kólát a megérkező Taynak.

            - Bocs a késésért! – morogta az orra alatt, miközben egy lapos oldalpillantást eresztett meg Ashley felé. A lány viszont csak dühösen meredt az előtte lévő üres pohárra.

            - Nos, most, hogy már mindenki itt van, talán el is kezdhetnénk. Jen? – Eva várakozóan nézett rá.

            Jenny váltott egy gyors pillantást Ash-sel, majd nagy levegőt vett és belekezdett. Elmondta, hogy mit láttak, az erdőben, aztán hogy mit csinált a banya a házban. Mesélt a zöld gömbökről, majd az elázott suliról és a meggyulladt Linaria völgyről is. Végül pedig megemlítette az elméletét és az őket követő idegent is. De itt két dolog is az eszébe villant.

            - Ash… Valamire csak most jövök rá! – a barna hajú lány szemében nyugtalanság látszott. – A ballonkabátos ürge nem ugyanaz, mint aki lefényképezett minket a Ken Nolanben.

            - Mi? Biztos vagy benne? – Ash hangjából döbbenet hallatszott. – De ez azt jelenti, hogy…

            - … nem csak egy ember érdeklődik utánunk. – fejezte be Jenny a mondatot sötéten.

            Ez után egy darabig mindketten a gondolataikba merülve meredtek maguk elé. Jenny csak most vette észre, – mikor már nem csak dühöt sugárzott Ash arca – hogy a lány sem aludhatott sokat az éjjel, mert ő is elég nyúzottnak és fáradtnak tűnt. Egy pillanatig elgondolkodott, hogy ő is álmodhatott-e valamit, vagy csak Tay miatt nem tudott pihenni, de aztán meglátta a többiek kételkedő arcát, és ettől azonnal rossz érzés fogta el.

            - Biztosak vagytok benne, hogy nem csak álmodtátok az egészet? – kérdezte óvatosan Ryan.

            - Az furcsább lenne. – húzta fel a szemöldökét Jenny.

            - Igaz… - morogta vissza a fiú.

            - Apropó, – jutott eszébe a másik dolog is. – Észrevettem, hogy már nem követ minket a tegnapi fickó. – Jen Ashleyhez fordult. – Mit csináltál vele?

            - Elintéztem, hogy ne legyen lehetősége utánunk jönni. – barátnője tekintetének hatására aztán folytatta. – Eltömítettem a kipufogóját, kiszúrtam a kerekeit… tudod, csak a szokásos dolgok. Ja, és hagytam neki egy szép üzenetet a csomagtartóján. – tette még hozzá.

            - Azt hiszem nem akarom tudni a tartalmát. – Jenny elismerően nézett rá. – Szép munka, azóta színét sem láttam.

            - Szóval ti tényleg hisztek ebben a hülyeségben? – kérdezte Eva felháborodva.

            - Te talán nem? – bár Ash érdeklődő arckifejezéssel nézett rá, de a szemei közben villámokat szórtak.

            - Azt, hogy követnek benneteket, talán még elfogadom. De Jen elmélete egyszerűen nevetséges! – a lány most felállt, és szinte már hisztérikus hangon folytatta. – Ti sem gondolhatjátok komolyan, hogy a dühötök irányítja a természeti elemeket! Ez képtelenség! Ti semmit sem tudtok irányítani! Még a saját életeteket sem! Az, hogy akkor áradt el a sulitok, amikor Jen dühös volt, csak a véletlen műve, mint ahogy az is, hogy a tűz akkor lett olyan óriási, amikor Ash ölni készült, világos?! Nem akarom, hogy belekeveredjetek ebbe a dologba, és hogy bármi közötök legyen ahhoz a boszorkányhoz! Pont! – Eva dühösen meredt rájuk, majd megfordult, és – az ajtót erősen bevágva maga mögött – kiviharzott a bárból.

            Jenny és Ash megkövülten ültek egymással szemben. El sem tudták képzelni, hogy mi dühíthette fel ennyire a barátnőjüket.

            - Kiakadt rátok. – jegyezte meg Ryan teljesen feleslegesen, hiszen ez nyilvánvaló volt. – És meg tudom érteni. – tette még hozzá komolyan.

            - Hogyan? – Jenny értetlenkedve nézett rá.

            - Nézd, én egyelőre tartózkodom a szitut illetően, mert nem tudom, mit higgyek. – kezdett bele a fiú. – De nem úgy ismerlek benneteket, mint akik egy ilyen komoly dologban hazudnának a barátaiknak. Viszont úgy veszem észre, hogy ti nem vagytok tisztában az ügy veszélyességével. Idegenek követnek titeket, számunkra ismeretlen okból. Vagy, ha a természetfeletti részét nézzük, – abban az esetben, ha nem tévedsz – ha dühösek lesztek, Ash magára gyújthatja a házat, te pedig árvizet csinálhatsz a fürdőszobádban. Ez nem játék, gyerekek! – Ryan folytatta, mielőtt még Ashley közbevághatott volna. – És nekünk ti vagytok a legjobb barátaink! Eva azért reagált így, mert nem akarja, hogy bármi bajotok essen. – a fiú egy levegővételnyi szünetet tartott. – Nem akar elveszíteni titeket. Ahogy én sem. – tette még hozzá, majd felállt az asztaltól és Eva után ment.

            Jenny szobormereven ült, és bámult maga elé. Erre valóban nem gondoltak. A veszélyeket még nem is gondolták végig. Aztán szinte mellbe vágta a tény, hogy valószínűleg ő is hasonlóan reagált volna Eva helyében.

            - Ash, beszélhetnék veled? – szólalt meg első ízben Tay, majd a választ meg sem várva, még hozzá tette. – Ha lehet, négyszemközt. – nézett rá a barna hajú lányra.

            - Khm… Megyek, beszélek Evával. – mondta Jenny, majd felkapta a kocsi kulcsát az asztalról, és kisietett a tűzvonalból.

*****

            - Hé, MacKenzie! Ne lógasd már az orrod! – az említett felkapta a fejét, aztán vissza is eresztette, amint meglátta, hogy ki jön felé.

            - Gyerünk Mac, csak egy mosolyt! – Jenny felült mellé a kerítésre, és csillogó szemekkel nézett rá. – Látom ám, hogy már rángatózik a szád széle!

            Eva halványan elmosolyodott, majd Jenhez fordult.

            - Sajnálom. – mondta lehangoltan. – Nem kellett volna így elrohannom.

            - Ugyan, mi voltunk a hülyék! – legyintette a másik. – Szóval… most, hogy már átgondoltad, hiszel nekünk? – kérdezte óvatosan.

            - Nem. Nem igazán. – Eva bocsánatkérően nézett rá. – Tudod, hogy mindig is távol álltak tőlem ezek a misztikus baromságok. – egy kis szünet után aztán folytatta. – Egyébként Ryan sem biztos a dolgában.

            - Tényleg, ő hol van? – Jen a kezét a szeme fölé rakva nézett körül a ragyogó napsütésben.

            Eva egy távoli pontra bökött magától jobbra. Jenny követte a tekintetével, és egy kis szemmeresztgetés és hunyorgatás után meglátta a fűben ülő fiút. Ryan nem mozdult, csak maga elé meredt. Úgy tűnt nagyon elgondolkodott valamin. Ha Jenny közelebb lett volna hozzá, akkor látta volna, hogy a szemei üvegesen néznek a semmibe. Ha pedig belelátott volna a fejébe, akkor összezavarodottsággal, és ellentmondásos gondolatok tömkelegével találta volna szembe magát.

            - Mit csinál ott? – kérdezte Jenny, és közben le sem vette a tekintetét a srácról.

            - Nem tudom. Amikor hallotta, hogy kijön valaki, akkor vonult félre. Gondolom, tudta, hogy valaki velem akar beszélni. – Eva most Ryanre nézett. – És szerintem ezek után neki is egyedül kell lennie egy kicsit. – visszanézett a mellette ülő lányra. – Akkor, most mi lesz a következő lépés?

            - Beszélek Ashleyvel, aztán szerintem visszamegyünk az erdőbe. – a lány még mindig Ryant nézte. – Velünk jöttök?

            - Gondolom igen. Ahogy a többieket ismerem, semmi pénzért nem hagynák ki. Én meg elmegyek szemmel tartani titeket. – mosolyodott el bizonytalanul Eva.

            Jenny csak hümmögött. A gondolatai már egészen másfelé jártak.

*****

            Ashley és Tay sikeresen megbeszélték a nézeteltéréseiket, és immár kéz a kézben vártak Jennyre. Ryan és Eva kissé távolabb bizalmatlanul nézték az előttük elterülő fák sűrűjét, majd türelmetlenül pillantottak az órájukat.

Jenny késett.

            Megbeszélték, hogy kilenckor találkoznak az erdő szélén, és onnan együtt mennek tovább a banyához. Eva, Ryan és Tay ugyan még mindig képtelenségnek tartották a lányok állítását, de nem akarták, hogy egyedül menjenek vissza a boszorkányhoz.

            Úgy fél óra várakozás és többszöri telefonálgatás után már kezdtek komolyan aggódni. Ashley fel is vetette az ötletet, hogy talán utána kéne nézni a dolgoknak, de akkor meghallották, egy motor távoli berregését. Mind a négyen odakapták a fejüket, amikor egy autó fényszórói rájuk világítottak. Egy lány pattant ki az ezüstszínű kocsiból, majd sietős léptekkel feléjük indult.

            - Hol voltál eddig? – támadt rá azonnal Ash. – Már majdnem azt hittem, hogy baj van!

            - Az van is. – mondta a lány türelmetlenül.

            A következő pillanatban újra motorberregést lehetett hallani. De ez most valahogy más volt, mint az előző. Mintha több autó közeledett volna.

            - Hé, ezek meg kik? – Ash gyanakodva nézett a közeledő kocsikra.

            - Fogalmam sincs, de nem akarnak leszállni rólam, úgyhogy szerintem húzzunk bele! – azzal Jen bevetette magát a fák sűrűjébe. A többiek váltottak még egy nyugtalan pillantást, majd követték a lányt.

*****

            Sötét volt. Az orruk hegyéig is alig láttak, ráadásul még arra is figyelniük kellett, hogy hova lépnek, és hogy ne csapjanak túl nagy zajt. De volt egy nagy előnyük az üldözőikkel szemben: Jenny és Ash úgy ismerték ezt az erdőt, mint a tenyerüket. Még ilyen vaksötétben is simán tudtak tájékozódni. Csak figyelniük kellett arra, hogy hová lépnek, és semmi perc alatt le is rázták az őket követő ismeretleneket. Most már a banya kunyhója előtt álltak. A másik három bizonytalanul nézett az öreg viskóra.

            - Szóval, azt mondjátok, ez az a hely? – kérdezte Tay felhúzott szemöldökkel. – Valami komoly baj történhetett odabenn! – mondta, és közben Ashley fejére bökött az ujjával.

            Jennyt nem különösebben érdekelte, hogy a barátai hisznek-e neki vagy nem. Abban a pillanatban inkább a nyomukban lévő emberek miatt aggódott.

            - Mozgás! – azzal megindult a kunyhó felé, amiből most is fény szűrődött ki.

            A lány céltudatosan az ajtó felé vette az irányt, amikor pedig odaért kopogás nélkül rontott be az ajtón. Ash ugyanilyen határozottsággal szedte a lábait, aminek következtében neki is ütközött az ajtóban megtorpanó Jennynek.

            - Mi a fene van? – morogta, de miután elnézett a barna hajú lány válla fölött, már ő is tudta a döbbenet kiváltó okát.

            A banya velük szemben állt egy asztalnál, ami körül hat szék volt, rajta pedig gőzölgő tea, és aprósütemény kapott helyet. A következő másodpercben Eva, Tay és Ryan is befutott, és ők is ugyanúgy padlót fogtak a látványtól.

A banya már várt rájuk.

            - Már épp itt volt az ideje, hogy megérkezettek. – kezdte rekedtes hangon, majd letelepedett az egyik székre. – Úgy hiszem, sok kérdésetek van. Foglaljatok helyet, és mindenre választ kaptok.

*****

(2005. augusztus 26.)