Író: Kiara (kiara_@freemail.hu)

Jogok: az enyémek

Korhatár: PG

Lektor: Arnee

Megjegyzés 1.: Nos, végre valahára elérkeztem ahhoz a fejezethez, aminek a megértéséhez ismerni kell A Négyek Szövetségének legendája című irományomat is (juhéééé, imáádom! J). Jó szórakozást! ;))

Megjegyzés 2.: Ebben a fejezetben baromi sok meló van, (pl. van két másik verziója is, csak Arnee-val úgy döntöttünk, hogy ez legyen a végleges, mivel ebben van a legkevesebb infó… Bocsi ;)) és több oldal jegyzetet is készítettem hozzá, úgyhogy most tényleg nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, tehát írjatok! J  Köcce! ;)

Megjegyzés 3.: Sajnálom, de egyszerűen muszáj elmondanom, hogy mennyire boldog vagyok, hogy végre eljutottam odáig, hogy kidolgozzam és lejegyezzem Jake háttértörténetét! J Fantasztikus érzés végre tisztán látni a dolgokat :DD

Megjegyzés 4.: Ejha, úgy látszik, visszaszokom a hosszú fejlécekhez… ;)

Ajánlás: A fejezetet kifejezetten Anne-nek ajánlom, mert érdekes módon azóta vannak normálisan ötleteim, mióta mellém ült abban a három napban J Valami lehet a kisugárzásodban ;) Csak így tovább ;)

Köszönet: Arnee-nak a lektorálásért; és Clarnek, aki végre nemzetközivé tette a firkálmányaimat :D (kis ingyen reklámot nyomatok is neked, hálából :D   //gportal.hu/portal/kovalcsika/   à mindenkinek a figyelmébe ajánlom Clar csodaszép rajzait/festményeit/stb… Nem csak művész-lelkeknek… J)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TŰZ és VÍZ

6. Fejezet

            Jenny nyugtalanul nézett ki az ablakon. Túl nagy volt a csend. Nem úgy nézett ki, mintha követnék őket. „Itt valami bűzlik!”

            - Ne aggódj miattuk! Nem fognak rátalálni erre a helyre. – szólt oda neki a banya.

            - Valóban? – kérdezte Jenny nem titkolt gyanakvással a hangjában.

            - Bízz bennem! – mondta az öreg, de a szemei semmiről nem árulkodtak.       

Ash, aki eddig viszonylag nyugodtan figyelte az eseményeket, most ökölbe szorította a kezét, és dühösen a banyához fordult.

- Tisztára, mint egy filmben! „Bízz bennem!” Micsoda frázis! Mégis miért kéne megbíznunk magában? – kérdezte a lány kipirult arccal. – Mostanában elég sok furcsaság történt velünk, tudja? Követtek minket, lefényképeztek, ráadásul odakinn, azoknak a tagoknak sincs valami bizalomgerjesztő képe! Tehát baromira boldoggá tudna tenni, hogyha ahelyett, hogy ilyen klisé dumát nyomat, inkább elmondaná, hogy mi a  jó franc folyik itt!

            A banya lassan ráemelte a tekintetét. Amikor Ashley belenézett az őt fürkésző szürkés színű szempárba, olyan érzés fogta el, hogy a vénasszony egyáltalán nem az, akinek mutatja magát. Mintha több évszázados bölcsességet látott volna szemében. Ráadásul még valami mást is érzett. Ez pedig a hatalom volt. Méghozzá olyan hatalom, ami az egész lényéből áradt, és Ash egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy az, aki előtte áll, nagyon is veszélyes ember, és jobb nem ujjat húzni vele. 

            - Rendben, legyen! – az öregasszony töltött magának egy csésze teát és belekortyolt a forró italba. – Akkor most egy olyan történetet fogok nektek elmesélni, amit csak nagyon kevesen ismernek. – Ashről Jennyre nézett, majd vissza. – Pedig a Világban minden ezzel kezdődött. És a Négyek Szövetségének legendájával folytatódott…

*****

A gyerekek döbbenten hallgatták végig a banya elbeszélését. Fogalmuk sem volt róla, hogy az emberiség előtt volt egy másik civilizáció is a Földön. Hihetetlen volt, de Jenny végre megértette mit is jelent az előző éjszakai álma. Most már tudta, hogy a múltat álmodta meg. Pontosabban a Világ pusztulását látta valaki másnak a szemével. És egy másodpercig sem kételkedett benne, hogy az a személy a Négyek közül való volt.

            - Miért… – Eva megköszörülte a torkát, és csak utána futott neki még egyszer. – Miért kéne hinnünk magának? Sárkányok, mágusok… Ilyenekre soha nem találtak semmilyen bizonyítékot!

            - A történelem nagy része csak találgatás. – jelentette ki az öreg. – Van, ami a feledés örök homályába merült.

            Ez után egy ideig csend volt. A fiatalok próbálták feldolgozni a hallottakat. Eva és Tay arcáról csak hitetlenkedést lehetett leolvasni, Ashleyéről semmit, Ryan és Jenny pedig a kíváncsiság apró jeleit mutatták.

            - Elmondaná, hogy mégis mibe keveredtünk? – szólalt meg végül a lány hosszú hallgatás után.

            - Bajba. – jelentette ki a banya nagyon bőbeszédűen. – Méghozzá nagy bajba. – tette hozzá, majd gúnyosan elmosolyodott, ami sokkal inkább tűnt egy fiatal, pimasz lány arcjátékának, mint egy ráncos öregasszonyénak.

            A kijelentés után Ash szeme villant egyet, Ryan pedig felpattant ültéből.

            - Na jó! – a fiú olyan hirtelen csapott az asztalra, hogy Jenny összerezzent. – Elég a hülyéskedésből! Hallani akarom, hogy ki maga, és hogy mit akar Jennytől, és Ashtől! Méghozzá most, azonnal! – Ryan egy fikarcnyit sem emelte meg a hangját, de a szeméből áradó fenyegetés lehervasztotta a mosolyt az öregasszony arcáról.

            - Ha már ilyen szépen kéred… – mondta a banya enyhe iróniával a hangjában, majd letette a csészét, és komoly tekintettel körbe nézett. – Kezdjétek! Mindenre válaszolok, amire csak módomban áll.

            Egy darabig senki sem szólalt meg. Eva és Tay még mindig szkeptikusan álltak a dologhoz, Ryan pedig át akarta adni a kezdeményezést a lányoknak. Ash és Jenny viszont még kissé tartottak a válaszoktól, ezért egyelőre hallgatásba burkolóztak.

Aztán néhány perces néma csend utána a barna hajú lány végre rászánta magát a kérdezésre. Nagy levegőt vett, majd a banyához fordult.

- Azok a zöld gömbök… Mik voltak azok?

- Hmm… Mondjuk úgy, hogy két természeti elem fizikai, tömör megjelenése.

- Természeti elem? – Jenny összeszűkítette a szemét. – Kitalálom… A tűzé és a vízé?

- Pontosan. A gömbök összeolvadtak veletek, és ezzel átvettétek az örökségeteket.

            Az ezt követő döbbent csendet végül Jenny törte meg.

            - Pontosan mi ez az… „örökség”?      

            - Két természeti elem feletti uralom. Ez annyit tesz, hogy ha megtanuljátok használni az erőtöket, akkor majd parancsolni tudtok a tűznek és a víznek.

- Tessék?! – Ash csak hápogni tudott a döbbenettől. – Ez valami vicc?

            - De hiszen már ti is láttátok, hogy mire vagytok képesek, nemde? – a banya közben elővett egy doboz cigarettát és Jennyhez fordult. – Az iskolában valamiért nagyon dühös lettél, és ezért a csövekben túl nagy lett a nyomás és elpattantak. A víz a te hirtelen érzelemváltásod miatt viselkedett úgy, ahogy. És ez a bulin lévő tűzre is igaz. – nézett Ash-re, miközben rágyújtott.

            - Tehát azt állítja, hogy az érzelemkitöréseink felelősek a furcsaságokért. Gondoltam, hogy ezek nem véletlenek… – Jen elgondolkodva bámulta az égő cigarettát, a banya kezében. – De maga ezt honnan tudja? – nézett rá hirtelen. – Ki maga? – kérdezte tőle összeszűkített szemekkel.         

A kérdést feszült csend és figyelem követte. A banya lassan kifújta a füstöt, majd kifürkészhetetlen tekintettel Jennyre nézett.

            - Egy Suttogó. És az a feladatom, hogy megvédjelek titeket, amíg nem lesztek együtt mind a négyen.

*****

            Az óra fülsértően csörgött. Jenny csigalassúsággal nyúlt oda, hogy lekapcsolja. Szörnyen fájt a feje. Lassítottfelvétel-szerűen kikászálódott az ágyból, és a fürdőszoba felé vette az irányt. A tükörből egy sápadt, karikás szemű, elaludt hajú lány nézett vissza rá, akinek fogalma sem volt róla, hogy mi baja. Aztán megnyitotta a csapot, és akkor egyszeriben minden az eszébe villant. A tegnapi események után, megint hasonló álma volt az éjjel. Csak ebben sokkal több halált kellett végignéznie. A kezei remegni kezdtek, és úgy érezte, menten elhányja magát. A következő pillanatban meghallotta az anyja hangját:

            - Jenny, felöltöztél már? Kész a reggelid!

            - Egy perc! – kiáltott vissza, majd a hidegvíz alá dugta a fejét.

            Mikor végre úgy érezte, hogy végre tisztán tud gondolkodni, visszament a szobájába felöltözni. Közben újra és újra végigpörgette magában, hogy pontosan mi is történt tegnap.

*****

            - Mi az, hogy egy Suttogó? Ez valami banda neve? – Ash komolyan nézett az öregasszonyra.

            - Természetesen nem. A Suttogók tulajdonképpen mágusok, de ahogy ember és ember között különbség van, úgy mágus és mágus között is. Nálatok is vannak különböző népek, nemde? Nálunk sincs ez másként. A Suttogók egyek ezek közül. – az öreg újra a szájához emelte a cigarettát, és csak ez után folytatta. – Miután a Világ elpusztult, azok a részek, ahol a varázslat nagyon erősen jelen volt, – mint például Doron – teljesen átitatódtak mágiával. A mi őseink viszont csak az egykori Dahana területén éltek, így a Suttogók másfajta varázserővel rendelkeznek, mint a többi mágus. Tulajdonképpen nincs sok különbség. – tette még hozzá elgondolkodva.

            - És miért akar megvédeni minket? – kérdezte Jenny bizalmatlanul. – Egyáltalán mitől akar megvédeni minket?

            - Azért, mert ez a feladatom. Azért születtem, hogy megtaláljam, és megvédjem az Örökösöket. A Suttogók egyikének sincs más oka a létezésre. Mindentől, és mindenkitől óvnunk kell titeket. – a banya elnyomta a kezében lévő csikket, és egy újabb szálat vett elő. – Legfőképp az Angyaloktól, akiknek pont, hogy az a feladata, hogy elkapjanak titeket.

*****

            - Jenny, csipkedd már magad! El fogsz késni! – Kim hangja kíméletlenül szakította ki a lányt a merengéséből. – De ami még ennél is nagyobb baj, hogy én is, úgyhogy ne kelljen még egyszer szólnom!

            -Megyek már! – gyorsan felvette a táskáját, majd kifutott a szobából.

            A konyhába belépve az anyját látta, amint egy tálcát tükörként használva tökéletesítette a frizuráját.

            - Hová mész ilyen korán? Csak tíz óra fele szoktál bemenni dolgozni. – jegyezte meg Jenny miközben egykedvűen forgatott a kezében egy szénné égett pirítóst.

            - Az ügyvédekkel és apáddal találkozom. – mondta szórakozottan, és átsietett a nappaliba. Jenny eközben észrevétlenül a szemetesbe dobta az ehetetlen ételt, és töltött magának egy pohár narancslét. – A gyerektartásról még nem döntöttünk, úgyhogy… Megvan! – kiáltott fel az anyja diadalmasan miközben előmászott a kanapé alól egy fél pár cipővel a kezében. – Sietek haza, rendben, angyalom?

            A pohár nagy csattanással összetört a konyhakövön, a narancslé pedig mindent beborított a konyhában.

*****

            - Angyal? Ez most komoly? Teljesen úgy érzem magam, mint valami képregényben. – Ash hangjában egy árnyalatnyi kedvesség sem volt. – Suttogók, Angyalok… Ki találta ki ezeket a hülye neveket?

            - Engem sokkal jobban foglalkoztat a mondat második fele. – Ryan máskor barátságos szemei, most hidegen csillogtak. – Miért akarják elkapni őket? Egyébként meg, honnan tudják, hogy kiket kell elkapniuk? – mielőtt még a banya közbeszólhatott volna, folytatta. – És ha már itt tartunk, maga honnan tudta, hogy kiket kell keresnie?

            - Természetesen az Örökösök erejét akarják. – a banya vett egy aprósüteményt. – Egyik mágus sem ér fel a ti erőtökkel. – nézett Jenre és Ashleyre. – Az emberek is mindig egyre nagyobb és nagyobb hatalmat akarnak, nemde? A mágusokkal sincs ez másként. – a banya arcán most először lehetett érzelmet látni: tömény undort. – És ahogy ők sem, úgy mi sem riadunk vissza semmitől, hogy azt a hatalmat megszerezzük. Még attól sem, hogy négy tizenévest feláldozzunk az érdekeinkért.

            - Ezzel azt akarja mondani, hogy maga is csak az erőnkre tart igényt? – kérdezte Jenny hidegen.

            Tay megfogta Ashley csuklóját, és Ryannel együtt ugrásra készen várták a banya válaszát. Az öreg először mintha meglepődött volna, de aztán megjelent egy apró mosoly a szája szélén.

            - Megmondtam, hogy az én dolgom az, hogy megvédjelek titeket! – az arca megint komollyá vált. – Egyébként, arról sajnos nincsenek információim, hogy az Angyalok honnan tudnak rólatok.

            - És maga? – kérdezte meg újra Ryan.

            - Erre nagyon egyszerű a válasz. Ha nem ti vagytok az Örökösök, már rég halottak lennétek.

*****

            - Jól vagy? Nem vágott meg az üveg? – Jenny hirtelen az anyja aggódó tekintetével találta szembe magát. – Minden rendben?

            - Pe-persze, semmi bajom! – mondta egy kissé zavartan a lány. – Ne haragudj, máris összetakarítom!

            - Biztos, hogy minden oké? – nézett rá Kim.

            - Igen, igen, csak egy kicsit fáradt vagyok, ennyi az egész! – magyarázta, miközben a pohár darabjait szedte össze a kőről.

            - Rendben. – az anyja ránézett a konyhai órára. – Nekem sajnos mennem kell, mert elkésem. – egy utolsó nyugtalan pillantás után, az ajtó felé indult. – Üzensz valamit apádnak? – fordult vissza egy pillanat múlva.

            - Nem. – mondta Jenny, majd nagy robajjal a szemetesbe dobta az üvegdarabokat.

            Kim lemondóan sóhajtott egyet, és kisietett az ajtón. A lány kifejezéstelen tekintettel nézett utána.

*****

            - Jól hallottam, amit mondott? – kérdezte Eva sápadtan.

            - Egy normális ember szervezete nem bírja ki egy ősi elem erejét. – az öreg ezt úgy mondta, mintha teljesen kézenfekvő volna. – Gondoljatok csak bele: ti vagytok az Örökösök, mégsem tudtok bánni a saját erőtökkel. Ha egy átlagos ember kapott volna be egy elemi gömböt, akkor annak pár napon belül széttépte volna a testét, iszonyú kínok között. – ahogy ezt kimondta, Eva döbbent nyögést hallatott, és meg kellett kapaszkodnia Ryan karjába, hogy el ne essen.

            - És honnan tudta, hogy mi vagyunk azok, amikor a gömbök eltaláltak minket? – kérdezte Jenny összevont szemöldökkel.

            - Őszintén szólva… sehonnan. – a kijelentés hatására a kunyhóban megfagyott a levegő. – A mobil csörgése miatt elvesztettem az uralmat az elemek fölött, és azok elszabadultak. Óriási szerencsétek volt, hogy nem fordítva kaptátok meg őket.

            - Azt akarja mondani, hogy meghalhatott volna két ártatlan ember, és maga semmit sem tett volna ellene? – kérdezte Jenny elszörnyedve.

            - Utánatok futottam, nemde? Megpróbáltalak megállítani titeket! Mindent megtettem, amit csak abban a pillanatban tudtam. – jelentette ki.

            - Nem azt mondta, hogy maga egy mágus? Miért nem állított meg minket varázslattal?

            - Akkor azt hittem, hogy ti átlag emberek vagytok. Aztán, amikor pár nap elteltével sem hallottam semmit két tizenéves haláláról, viszont a vizes esetről igen, már gondoltam, hogy csak ti lehettek az Örökösök. Nem volt más dolgom, mint várni.

            - Nem válaszolt a kérdésemre! – mondta Jenny figyelmeztetően.

*****

            - Úgy nézel ki, mint aki három napja nem aludt. – köszöntötte Ash a barátnőjét, amikor beszállt mellé a kocsiba.

            - Szerintem előbb nézz tükörbe, és aztán dumálj! – morogta vissza a lány, miközben rákanyarodott a főútra. – Ma már a Howard-ban van a tanítás igaz? Akkor nem tudunk beszélni a többiekkel. – mondta fáradt hangon.

            - Aha… – Ashleyn látszott, hogy semmit sem fogott fel abból, amit a barátnője mondott. – Mondd csak, neked nincsenek fura álmaid mostanában?

            Jenny arcán megjelent, a „mindjárt gondoltam” arckifejezés.

            - Sejtettem, hogy nem neked is vannak. Ugyanolyan nyúzottnak nézel ki mostanában, mint én. – a lámpa előtte pirosra váltott, ezért Jenny megállt, és Ashre nézett. – Te is arra gondolsz, amire én?

            - Hogy a múltat látjuk? A Világ és a Négyek pusztulását? Pontosan arra gondolok. – Ash elgondolkodva dúdolta a dalt, ami a rádióban ment. – Beszéljünk róla a többieknek?

            - Minek? Ezek csak egyszerű álmok. Nyilván azért látjuk ezeket a dolgokat, mert Örökösök vagyunk. Nem hiszem, hogy nagy jelentőségük lenne. – a lámpa zöldre váltott, Jenny pedig kis fáziskéséssel bár, de megindult a kocsisor után.

*****

            A banya egy ideig Jenny arcát fürkészte, de aztán megunhatta, mert végül belekezdett a válaszadásba.

            - Már megmondtam, nekem az a feladatom, hogy megkeresselek titeket, majd megvédjelek. Nem engedhetem meg magamnak, hogy lebukjak mások előtt. Ha átlag emberek veszélybe kerülnek – akár miattam, akár más miatt – nem segíthetek nekik mágiával, semmilyen esetben. Ez tény, és nem változtathat rajta senki. – jelentette ki keményen, a fiatalok legnagyobb döbbenetére.

            - Ez-ezt nem mondhatja komolyan! – dadogta Jenny. – Hiszen itt ártatlanokról van szó! Tudja maga egyáltalán, hogy a mágikus erejével mennyit segíthetnek másokon?! Tisztában van vele?! – emelte meg a hangját dühösen.

            - Ez nem az én feladatom.

            - Tényleg nem?! Akkor mégis kié? – kérdezte a lány indulatosan.

            - Azt hittem ez már egyértelművé vált számotokra. – ez a mondat úgy hatott Jennyre, mintha nyakon öntötték volna egy vödör vízzel. – Természetesen az Örökösök akkor, és arra használják az erőket, amikor, és amire csak akarják. Ha te, teszem azt, életet akarsz menteni vele, megteheted. Senki nem fogja megakadályozni, amint mind a négyen együtt lesztek.

            - És addig, amíg csak ketten vagyunk? – kérdezte a lány rekedten.

            - Addig az a legfőbb feladatotok, hogy meghúzzátok magatokat, és hogy megtanuljatok bánni az elemekkel. Ennyi. Nem kell mást csinálnotok. – jelentette ki a banya, és közben rápillantott az órájára.

            - És ha teszünk valamit?

            - Megakadályozzuk. A Suttogók összefogva erősebbek nálatok.

            - És ha már együtt leszünk mind a négyen, és úgy döntünk, hogy elpusztítjuk a világot? – kérdezte Ash ridegen csillogó szemekkel. – Akkor megölnek minket?

            - Nem. – mondta az öreg. – Ha már együtt lesztek, azt csináltok, amit akartok. Senki nem fog tudni megállítani titeket. – újra az órájára pillantott. – Most jobb, ha mentek. Arra menjetek, amerről jöttetek. Levédem nektek az utat, és a kintiek nem fognak rátok találni.

            - Nekem van még egy kérdésem. – szóalt meg Jenny. – Mennyire kell tartanunk ezektől az Angyaloktól?

            - Nos, gyűlölik mind az embereket, mind az Örökösöket. Na és persze a Suttogókért sincsenek oda. – mosolyodott el keserűen a banya. – Amennyiben minden a terv szerint megy, ti nem fogtok közelebbről megismerkedni velük, amíg nem tanuljátok meg használni az erőtöket. Viszont ha mégis találkoznátok egyel, akkor csak egyetlen tanácsom van: – az öreg szürkés szemeiből halálos komolyság áradt. – ha szárnyakat láttok… rohanjatok!

*****

(2005. október 29.)