Író: Kiara (kiara_@freemail.hu)

Jogok: az enyémek

Korhatár: PG

Lektor: Arnee

Ajánlás: Clar-nek, mert tudtán kívül bár, de segített kialakítani Ashley alapjellemét

Köszönet: Lynne-nek, mert ha ő nem kezdett volna el olvasni, akkor én sem kezdtem volna el írni; Arnee-nak (az okok szerintem világosak); és Hippiának, mert ő volt az első, aki azt mondta, hogy nem is írok olyan rosszul J

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TŰZ és VÍZ

1. Fejezet

- Jenny, kérlek, olvasd fel a következő részt!

A lány, mintha álomból ébredt volna. Ránézett a tanárra, majd a könyv felé fordította a fejét. Fogalma sem volt arról, hogy hol tartanak és ezt a tapasztalt tanerő, azonnal észrevette.

- Legközelebb ne aludjunk az órán! – mondta szigorúan, majd felszólított egy újabb

áldozatot. Jenny tompán érzékelte, hogy a padtársa mindjárt megszakad a röhögéstől, az előtte ülő lány pedig megrovó pillantásokat küld felé.

Ez mind nem igazán érdekelte. Túl sok volt a gondja ahhoz, hogy ezek foglalkoztatni tudják. A szülei éppen túl voltak a váláson és ez őt is megviselte. Új volt neki a helyzet, de igyekezett nem kimutatni mások előtt az érzéseit. Ezen kívül még ott volt neki az, ami tegnap este történt vele…

A csengő még épp időben szólalt meg, mert Jenny már az utolsókat rúgta. Amint a tanár elengedte őket, már kapta is a táskáját és gondosan kerülve egyik osztálytársa tekintetét kioldalazott a teremből. Ez volt az első szünet, és Jenny számára az utolsó is, mert semmi kedve nem volt tovább az iskolában tölteni az idejét. Persze ebben az is közrejátszott, hogy nem akart találkozni Ashleyvel. Már majdnem kilépett a hátsó ajtón a szabadságba, amikor meghallotta, hogy valaki a nevét üvölti.

- Jenny, Jenny, állj már meg!

A lány mérgében összeszorította a szemét, de amikor a kiabáló felé fordult, már felöltött magára egy műmosolyt.

- Szia Ash! Mi a helyzet?

- Beszélnünk kéne, nem gondolod?

- Bocs, de most sietek, mert nem akarok lebukni, úgyhogy majd holnap beszélünk, rendben? – mondta sietve, és már nyitotta is ki az ajtót.

- Nem, most kell beszélnünk! Én is megyek veled. – jelentette ki eltökélten, majd ő is követte az ajtón kilépő lányt.

- Nem lesz neked túl sok lógásod? – kérdezte tőle Jenny kifejezéstelenül.

- Nem, ne aggódj. Szóval, mit gondoltál, hova mész?

- Fogalmam sincs! Azt hiszem haza.

- Csodálkozom, hogy nem az erdőbe. Azt hittem, az a kedvenc helyed. – mondta gonosz vigyorral az arcán lány.

- Nagyon vicces vagy, mondhatom! Nem hiszem el, hogy te ezt az egészet poénnak fogod fel! Tudod, mi történhetett volna tegnap? – Jenny barna szemei villámokat szórtak.

- Jól van, higgadj le! Végtére is nem történt semmi baj. Tehát nincs miért aggódni. –próbálta megnyugtatni Ashley a barátnőjét.

- Ez a te véleményed! – vágta oda neki a lány, majd felgyorsította lépteit és elporzott a barátnője mellett.

Ash megforgatta a szemeit, majd felzárkózott Jenny mellé.

*****

- Nos?

- Mi van? – nézett rá dühösen Jenny.

- Csak azt hittem, most, hogy itt vagyunk nálad, meg akarod beszélni, hogy mi legyen.

- Mi lenne? A jövőben messze elkerüljük az erdőt, és nyugodtan éljük tovább az életünket.

- És ha feljelent minket az a banya? – kérdezte tőle vigyorogva.

- Ha-ha! Nagyon vicces! Azaz öreg nem is láthatta az arcunkat. Mit mondana a zsaruknak? Azt hogy: ,,Két kölyök benézett az ablakomon, amikor épp emberi csontokkal babráltam és furcsa nyelven kántáltam hozzá! Kérem, biztos úr, kapja el őket!” ? Ezzel a szöveggel saját magát vágná sittre. – jelentette ki, majd dühösen rúgott egyet a párnába, ami az előbb esett le mellőle.

- Azért akkor is furcsa volt. Szerinted mit csinált ott? – Ash elgondolkodva nézte, amint az előbb megrúgott párna átrepül a nappalin és lever egy vázát az egyik szekrényről.

- Remek! – morogta Jenny és elindult, hogy hozzon egy seprűt és lapátot – Mégis ki a francot érdekel, hogy mit csinált? Nem kapott el minket és ez a lényeg. – jelentette ki és nekiállt összesöpörni a valaha jobb napokat látott váza darabjait.

Ashley közel sem gondolta úgy, hogy az ügy le van zárva. Iszonyúan kíváncsi volt, hogy mit művelt ott az a banya. Olyan furcsa volt neki ez az egész. Tegnap, amikor elindultak az erdőbe, még nem is sejtették, hogy mivel fog végződni a kis kirándulásuk…

*****

Tegnap 21 óra körül:

- Mi történt? – kérdezte Ash aggódva – Megint a szüleid?

- Naná! Telefonon veszekedtek, hogy az apám túl keveset foglakozik velem, meg attól még, hogy van új családja, én is létezem és nem kéne elhanyagolnia és törődhetne többet velem azon kívül, hogy kéthetente találkozunk és eszünk együtt egy pizzát!

            Jenny dühösen belerúgott egy kőbe, miközben az erdő felé vette az irányt.

- És a te véleményed erről? – kérdezte a fekete hajú barátnője óvatosan.

- A fenét sem érdekli! – kiáltott fel dühösen a lány.

A hangra ijedten reppentek föl a madarak a közeli fáról.

- Értem. Pontosan az érdektelenség süt le rólad. – jegyezte meg cinikusan Ashley.

- Nem azért hívtalak fel, hogy az őseimről beszéljünk, hanem azért, hogy mászkálj velem az erdőben és felmenjünk a magaslesre.

- Tudod, amikor ilyen képet vágsz, akkor valahogy nincs kedvem magas helyre menni veled. – morogta Ash, de azért követte a barátnőjét.

Jenny és Ashley már óvodás koruk óta barátok voltak. Után egy általános iskolába kerültek, majd egy gimibe. Szinte teljesen különböző emberek voltak. Sokszor mondták rájuk, hogy olyanok, mint a tűz és a víz. De talán pont ettől lettek ilyen jó barátok. Jenny volt az átlagos lány: barna haj, barna szem, józan gondolkodás. Ő csak akkor lett veszélyes, ha dühbe gurult. Ez viszont ritkán történt meg, mert tudta, hogy akkor nem beszámítható és ezért nem volt könnyű dolga annak, aki fel akarta idegesíteni.

Ashley pont az ellenkezője volt: fekete haj, zöld szem, forrófejűség. Hirtelen ember volt, de ő is a dühre indult be igazán. Viszont vele lenni akkor is veszélyes volt, amikor a legnyugodtabb pillanatában találtak rá. Minden őrültségben benne volt. Ő előbb cselekedett és utána gondolkodott, ha egyáltalán gondolkodott. Ami viszont mindkettőjükben közös volt, az az, hogy imádták a magas helyeket. Tulajdonképpen minden alkalommal, amikor a magasleshez mentek, bűntényt követtek el. Az állam tulajdona volt, ők pedig tolvajkulccsal be szoktak menni, természetesen engedély nélkül. Most is oda igyekeztek és úgy kb. Tizenegy körül indultak el visszafelé. Az erdőt már úgy ismerték, mint a tenyerüket, tehát nem volt gondjuk a sötétséggel. Különben is, nem ez volt az első eset, hogy ilyenkor indultak haza.

- Jenny, hallod ezt? – ragadta meg hirtelen Ashley a kezét.

- Mégis mit? – kérdezte tőle unottan Jenny.

A fekete hajú lány csöndre intette, majd elindult a hang irányába. Jenny kis habozással követte őt. Amint egyre beljebb mentek az erdőben, már ő is kezdte hallani ezt a kántálást. És a tüzet is látta.

- Várj! Mégis, mit akarsz csinálni? – kérdezte Ashleytől suttogva.

- Csak megnézzük mi az és már le is lépünk. – jelentette ki, majd tovább folytatta az útját.

-         Ashley! Ashley, gyere vissza! – suttogta neki a barátnője, de természetesen süket

fülekre talált, úgyhogy nem volt más választása, minthogy követte őt.

Ahogy egyre közeledtek a tűz felé, egyre hangosabb lett a kántálás is. Jenny egy kerítés előtt érte utol Ash-t, aki pont át akart mászni, amikor a barátnője megfogta a karját és lerántotta. Miután feltápászkodott, Ashley villámló szemekkel nézett rá.

- Mi a fenét csinálsz? – kérdezte tőle, miközben fájó csuklóját masszírozta.

- Ezt én is kérdezhetném! Ez birtokháborítás! Ezért a zsarukkal is meggyűlhet a bajunk! Teljesen elment az eszed? – kérdezte tőle, miközben a kerítés és Ashley közé állt. –Ne csinálj hülyeséget!

- Nyugi! Nem lesz semmi baj! Senki sem fog észrevenni! – vigyorgott Jennyre, majd megkerülve őt felmászott a kerítésre és átugrott a másik oldalra.

- Rossz előérzetem van! – morogta az orra alatt Jenny, de azért követte Ash-t.

A kerítés nem volt magas és ősréginek tűnt. Jenny csodálkozott, hogy nem dőlt össze alattuk. Ashley egy bokor mögül nézett valamit tátott szájjal, amikor a barna hajú lány utolérte. Odaguggolt mellé és ő is kilesett az ágak közül.

Körülbelül 5-6 embert látott, amint fura ruhákba öltözve ugrálták körbe a tüzet, ami hatalmas lángokkal égett, és különös szöveget kántáltak hozzá. Amikor begyorsították a beszédüket, akkor hangosabbra is váltottak, majd ugyanígy visszafelé is megcsinálták. Jenny még sosem látott ilyet azelőtt, maximum filmen. Már ott tartott, hogy elrángatja innen Ashleyt, amikor hirtelen abbahagyták mind a táncot, mind a kántálást és letérdeltek a tűz elé. Mintha imádkoztak volna hozzá. Jenny viszont észrevette, hogy a tűz mellett van egy tál is. Nem közönséges tál volt, az biztos. Gyönyörűen faragott embereket ábrázolt az oldala, de azt nem tudta kivenni, hogy mit csinálnak rajta. Amikor ránézett, furcsa, bizsergető érzés lett úrrá a kezeiben. Fogalma sem volt, hogy miért, de meg akarta tudni, hogy mi van a tálban. Ash-re nézett és látta, hogy ő a tüzet nézi ugyanolyan kíváncsian. Az emberek, amilyen hirtelen hagyták abba a táncot, olyan hirtelen keltek fel és fogták meg a Jenny által már korábban kiszúrt edényt. Úgy tűnt, mintha a legszentebb dolgot fogták volna kézbe a világon. A tűz hirtelen még jobban felizzott, és most már óriási lángokkal égett. Újra furcsán kántálni kezdtek az emberek és a tállal megindultak a tűz felé. Amikor odaértek, a magasba emelték és ráöntötték a lángokra. Jenny és Ash döbbenten hőkölt hátra. A tálban valószínűleg víz volt, de nem lehetett több egy decinél. Csak éppen hogy volt benne, mégis alig két másodperc alatt teljesen eloltotta azt a hatalmas tüzet.  Nem maradt más utána, csak parázs és füst. Ez lehetetlen lett volna, ha abban a tálban víz van. Pedig semmi különös színe nem volt. Teljesen úgy nézett ki, mint az a víz, amit Jennyék nap mint nap használnak. Az emberek ezután a mellettük lévő kerti csaphoz mentek és újra megtöltötték az edényt. Jenny hitetlenkedve meredt rájuk. ,,Ez lehetetlen! – gondolta magában. – Azt a hatalmas tüzet nem olthatták el egy pohárnyi vízzel!”

Az emberek közben visszahelyezték a tálat az eredeti helyére és meghajoltak mind a víz előtt, mind az előtt a hely előtt, ahol a pár perce még a tűz égett. Ez után a legtöbben hátat fordítottak és eltűntek az Ashley-ékkel szemben lévő fák között. Csak egy vén banya maradt a helyszínen. Ő is hátat fordított és bement a kb. 100 méterrel odébb álló házba. Jenny és Ashley egymásra néztek. Ash arcán az a vigyor jelent meg, amitől Jennynek mindig rossz érzése támadt. A ,,csináljunk valami balhét” vigyor.

Nem is tévedett.

Ashley megindult a tál felé, Jenny pedig lemondóan követte. Tudta, hogy úgysem képes megállítani. A fekete hajú lány mégsem az edényhez ment, hanem a kerti csap felé közeledett. Amikor odaért, gondolkodás nélkül megnyitotta és a tenyeréből tálat formálva inni kezdett belőle. Jenny riadtan kapta a kisház felé a tekintetét, majd aggódva nézett barátnőjére.

- Mondd, hogy nem mérgező! – suttogta neki.

Ashley először furcsa arcot vágott, de utána elgondolkodva nézett Jennyre.

- Ez víz. Nem a legfinomabb, de sima víz. Viszont ha így van, akkor lehetetlen lett volna eloltani vele azt a hatalmas tüzet! – jelentette ki, miközben a tűz által kiégetett területet nézte.

- Ez igaz. Én még sosem láttam ilyet! Mindenesetre szerintem lépjünk le! – mondta Jenny, és már indult is arra, amerről jöttek.

- Megbuggyantál? Nem megyünk sehova! – jelentette ki Ash a kisház felé lépkedve.

- Mit akarsz tenni? – kérdezte tőle suttogva a barátnője.

- Megkérdezem, hogy csinálták! – mondta magabiztosan.

- Te megőrültél! Most is tilosban járunk! Ha lebukunk, akkor fel is jelenthet minket birtokháborításért! Ne légy hülye, azonnal haza megyünk!

Ashley persze rá sem hederített, csak folytatta az útját. Jenny dühösen dobbantott egyet, majd vett egy mély lélegzetet és követte a fekete hajú lányt. Mikor odaértek a házhoz, Ash nem az ajtóhoz, hanem az ablakhoz ment. Jenny már meg sem lepődött, amikor a lány leskelődni kezdett. Az ablakok nem voltak épp tiszták, de függöny híján nagyjából mindent láttak. A vénasszony egy kerek asztalnál ült egy gyertya, egy pohár víz és valamilyen csontok társaságában, amik kísértetiesen hasonlítottak az emberiekre. Egy koponya volt a banyával szemben, és mintha az lenne a kezdőpont, egy-egy alkar csonttal és egy-egy lábszárcsonttal kört alkottak. A kör közepén volt a víz és a tűz. A banya elkezdett kántálni valamit, de egész máshogy, mint kint. Ahogy gyorsított a kántálásban, úgy kezdett el vibrálni a tűz és a víz közötti levegő. Aztán egyszer csak – Jenny és Ashley hátrahőkölt – a vibrálásból két fénylő zöld gömb emelkedett ki és kezdtek el forogni. A banya abbahagyta a kántálást és a két gömb felé nyújtotta a kezét. Nem ért hozzájuk, de látszott, hogy erősen koncentrál arra, hogy a gömbök ott maradjanak. Ash szájtátva nézte a műveletet, Jennynek viszont rossz előérzete támadt és minél előbb el akart menni. Rángatni kezdte Ashley pulóverét, jelezve, hogy jobb lenne, ha elhúznák a csíkot. Ashley először mintha észre sem vette volna, aztán úgy egy perc ráncigálás után hátrálni kezdett. Ez után jött a baj. Jenny szinte fel sem fogta, minden olyan gyorsan történt.

Először arra figyelt fel, hogy Ashley mobilja megcsörrent. Abban az éjszakai csendben úgy hatott, mintha egy csomag petárdát robbantottak volna föl. Mindketten a banya felé kapták a fejüket, aki szájtátva bámult rájuk. Egy pillanatig farkasszemet néztek vele, a következő másodpercben pedig a gömbök eszeveszett sebességgel indultak meg feléjük. Az első Ashleybe csapódott, és nekivágta az első fának. A lány úgy rogyott össze, mint egy zsák. Egy szemvillanással később Jenny érezte, hogy kb. öt méteres repülés után, a háta találkozik  valami keménnyel. Szintén egy fával kötött közelebbi ismeretséget. A következő, amire emlékezett, Ashley távoli hangja volt, amint őt szólongatja, és a banya rikácsolása, amiből viszont egy kukkot sem értett.

- Jen! Jen! Gyerünk, kelj fel! Gyere már az Istenért! – Ashley a karjánál fogva

próbálta talpra állítani, bár rajta is látszott, hogy nem heverte még ki az előbb történteket. Jenny úgy-ahogy összeszedte magát és barátnője segítségével felállt.

Amint a banya háza felé pillantott, már látta, hogy miért siettette annyira Ash.

- A francba! – csak ennyit tudott kinyögni és már futásnak is eredtek mind a ketten.

A banya rikácsolva rohant utánuk, de hamar lehagyták, pedig egyikük sem volt csúcsformában.

A vénasszony rekedtes hangját még sokáig hallották maguk mögött.

*****

- Szóval te úgy gondolod, hogy nem kéne az egésszel foglakoznunk, és ne érdekeljen minket, hogy mi a csoda vágódott belénk és szegezett minket a legközelebbi fának, ugye?- kérdezte tőle Ash érdeklődve.

- Eltaláltad! – bólintott Jenny és bekapcsolta a TV-t.

- Ahogy gondolod. – mondta a lány egy vállrándítással, majd ő is a TV-re irányította a 

figyelmét.

*****

(2005. február 10.)