Író: Kiara (kiara_@freemail.hu)

Jogok: az enyémek

Korhatár: PG-13

Lektor: Arnee, Hippia

Megjegyzés: Ez a novella szorosan kapcsolódik a Tűz és Víz című irományomhoz. Az egyik fejezetnek majd fontos részét fogja képezni. Ennek ellenére ez egyedül is megállja a helyét (a Tűz és Víz nem.. J), tehát nincs bajban az, aki nem olvasta a másikat…J

Köszönet: Arnee-nak, Hippiának és Lynne-nek

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Négyek Szövetségének legendája

A fejetlenség kora volt ez. A Földet tűz emésztette, a lovagok pedig – mit sem törődve a Világ sorsával – háborúba vezették a mágusokat a sárkányok ellen. Viszont ezeknek a varázzsal teli szárnyas lényeknek a megölésével az egyensúly felborult, és a világon eluralkodott a káosz. Az emberiség napjai meg voltak számlálva.

De mint mindig, akkoriban is volt egy apró remény, egy halvány fénysugár a sötét alagút végén, ami a túlélést és a létezést jelentette. Egy város, Dahana, ami egyben a sárkányok születésének helyszíne is volt. A Világ és a lovagok őrülete nem ért el ide, itt továbbra is élt a sárkányok, vagyis az Élet tisztelete. Ez sokban köszönhető volt Aninnak, Dahana nagyhatalmú királynőjének. A legtöbb mágusnak közel nem volt akkora mágikus ereje, mint neki. Ő képes volt megőrizni városa nyugalmát, és sikerült elkerülnie, hogy a gyűlölködés egymás ellen fordítsa az embereket és a sárkányokat. Ugyanis volt egy egyedülálló képessége: értett a sárkányok nyelvén. Az adottságának hála, sikerült jó kapcsolatot kialakítani a varázslényekkel, ez pedig azt jelentette, hogy Dahana városa a háború alatt is biztonságos és békés maradt.

A Világ helyzete csak akkor fordult igazán rosszra, amikor a mágusok nem csak egymást, hanem már a sárkányokat is támadták. Amíg csak a saját fajukat irtották, addig az Egyensúly nem volt veszélyben, viszont amikor tudomást szereztek eme csodás lények létezéséről, minden megváltozott.

Több évszázadon keresztül csak maga Anin, és Dahana lakói tudtak a sárkányok létezéséről, mivel ezek a mesés lények nem hagyták el a város közvetlen környezetét, a határon pedig csak azok léphettek be, akiknek Anin engedélyt adott. Így a sárkányok nem voltak többek, mint csodás történetek képzeletbeli fenevadjai. A Sárkányok Királynője egy darabig nem is foglalkozott azzal, hogy a mágusok mit tesznek egymással vagy a Világgal. Amíg Dahana, és a városiak titka nem volt közvetlen veszélyben, addig nem volt fontos számára, hogy mi történik körülötte a Földdel. A mondás viszont igaz: egyszer mindenre fény derül.

A sárkányok lelepleződése után, a lovagok vadászni kezdtek rájuk. Dicsőséget és halhatatlanságot akartak szerezi maguknak, mert hitük szerint örök életet nyertek, ha sárkányvérrel oltották szomjukat. Viszont ezek a szárnyas lények voltak a Világban létező egyensúly fenntartói és fajuk pusztulása a többi nép halálával lett volna egyenlő. A Sárkányok Királynője tudta ezt, és megpróbálta megérteti a lovagokkal is, de a mágusok vezetői nem hallgattak az észérvekre. Anin pedig nem befolyásolhatta a szabad akaratot a hatalmával, és ezzel a lovagok is tisztában voltak. A Sárkányok Háborújának kitörését lehetetlen volt megállítani.

Végül tíz év szörnyű pusztítás után a Világ teljesen átformálódott. Az emberiség nagy része elpusztult, az életben maradtak pedig a felszín alá, vagy Dahana biztonságot nyújtó falai mögé menekültek a Földet pusztító lángtenger elől. A lovagok mindeközben Sárkányölőkké léptették elő magukat, és – mágusokkal az oldalukon – tovább harcoltak a varázslények ellen.

A Sárkányok Királynője – megelégelve a véget nem érő háborúskodást – elszánta magát a cselekvésre. A négy természeti elemet segítségül hívva megalkotta a Négyek Szövetségét. Az elemek irányítása feletti hatalmat négy, teljesen különböző, a háborúban semleges szerepet játszó embernek ajándékozta. Összehívta őket, és a segítségüket kérte a háború megállításában. A Négyek legyőzhetetlenek voltak. Legalábbis a Sárkányok Királynője így gondolta.

A Szövetség viszont a háborúba beleavatkozva sem volt képes megmenteni a Világot. A mágusok és a sárkányok felváltva látták bennük a szövetségest és az ellenséget. A Négyek látták, hogy tárgyalással nem mennek semmire, mivel nem értették meg egymást sem a sárkányokkal, sem a mágusokkal. Így elkezdtek inkább az ártatlanoknak, az embereknek segíteni.

A Föld elem irányítója által újjászülettek a kihalt, leégett területek. A Víz és a Szél elfojtotta a lángok egy részét, amik már lassan egy évtizede emésztették a Világot. A Tűz elem képviselője pedig megvédte az embereket mind a sárkányok, mind a mágusok támadásaitól. Eközben a Sárkányok Királynője újfent megpróbálkozott a tárgyalás útjával. A mágusok vezetői viszont hajthatatlanok voltak. Követelték, hogy a Négyek öljék meg az összes sárkányt. Nem értették meg, hogy mit jelent az Élet Egyensúlya. A Királynő határozottan visszautasította ezt a kérést.

Viszont nem hagyhatta, hogy a Világ tovább haladjon a pusztulás útján, ezért még nagyon hatalmat adott a Négyeknek. A Tűz képviselőjét saját, kivételes adottságával ruházta fel. Azt az erőt adta neki, amivel képes volt beszélni a sárkányokkal. A Vizek irányítóját az emberek és mágusok érzelmeinek átérzésével, és megértésével ajándékozta meg. Így már járható út volt a tárgyalás is. A Föld elem használóját a gyógyítás képességével áldotta meg. Ennek segítségével megmenthette az ártatlanokat, valamint a sebesült sárkányokat és mágusokat is. Minden Szelek és Viharok irányítójának pedig a rejtőzködés és elrejtés, vagyis a gyenge akaratúak tudatának befolyásolhatását adta képességül. Így az embereket feltűnés nélkül el tudták vinni Dahana városába. Ezek után a Négyek megtettek mindent, amit csak tudtak. Sőt, még saját képességeik határait is feszegetve dolgoztak a békén éjt nappallá téve.

A Vizek irányítója a mágusokkal tudott szót érteni. Megpróbálta őket meggyőzni arról, hogy a sárkányok kiirtásával a mágusok és az emberek élete közötti kényes egyensúly felborulna, az pedig még a mostaninál is nagyobb káoszhoz, majd végül a Világ megsemmisüléséhez vezetne. A mágusok nem hittek neki, és nem foglalkoztak azzal, hogy mi lesz a háború következménye. E helyett inkább azt követelték tőle, hogy menjen velük, és harcoljon az oldalukon. Ő viszont megtagadta a kérést, és kijelentette, hogy a Négyek az emberek – vagyis a semleges csoport – mellett állnak. A követelés visszautasítása után elhagyta a mágusok hadainak központját, tudván azt, hogy e lépésével végleg a Négyek ellen fordította a Sárkányölőket.

A Tüzek irányítója a sárkányok megértésének tulajdonságával felvértezve indult meg a Dahana közelében lévő földek felé, ahol a sárkányok csapatai egyesültek. A tárgyalás valamivel sikeresebb volt itt, mint Doronban a mágusokkal. A sárkányok készek voltak békét kötni, és visszavonulni Dahana városába, azzal a feltétellel, hogy sem az emberek, sem a mágusok nem zargatják őket többé. Csakis Anin és a Négyek kaphatnak jogosultságot arra, hogy belépjenek a Sárkányok Földjére. Dahana Királynője viszont visszautasította a feltételt, mivel a betartásához meg kellett volna szegnie a Mágusok Törvényét, miszerint varázserővel rendelkező személy nem befolyásolhatja mások szabad akaratát. Aninnak persze meg volt hozzá a hatalma, hogy akár még egy mágust is tudott volna olyan dologra kényszeríteni, amit nem saját elhatározásából tett volna meg, de a szabály áthágása szintén felborította volna a Világ Egyensúlyát, tehát ez nem volt járható út. Ezek után a Tüzek irányítójának nem volt maradása; elhagyta a Sárkányok Földjét.

A Szelek és Viharok ura eközben az embereket rejtegette és segítette. Szélviharokkal, tornádókkal, és tudatbefolyásolással védte őket; átvezette az ártatlanokat a kietlen pusztákon, egyenesen Dahana városába. Százakat mentett meg akkoriban ezzel a módszerrel.

A Föld elem képviselője pedig a Világot járva, sorban látogatta meg mind a sárkányok, mind a mágusok csapatait, egyenként meggyógyítva a súlyos sérülteket. Az időnyerés volt az ő feladata.

Csakhogy a Sárkányok Királynője megfeledkezett egy fontos dologról. Nem figyelmeztette a Négyeket, hogy az elemek irányításához saját magukból merítik az erőt. Vagyis egy-egy nagyobb erőkifejtés után minduntalan pihenniük kellett volna, amíg a természetfeletti hatalmuk regenerálódik. De ők sajnos nem voltak tisztában azzal, hogy minél megfeszítettebb tempóban dolgoznak, annál jobban csökken az életerejük.

A Sárkányok Királynője egy idő után megérezte, hogy a Négyek már nem olyan erősek, mint voltak. De már túl késő volt. Az Elemek Irányítói egymás után belepusztultak a Sárkányok Háborújának szörnyűségeibe. A Vég megállíthatatlanul közeledett. A sárkányok egyre csak fogytak, a Nap pedig mind ritkábban kelt fel, míg végül teljes sötétség borult a Világ népeire. Anin megértette, hogy a pusztulás elkerülhetetlen. A mágusoknak bűnhődniük kell azért a gonoszságért, amit a népek ellen tettek. Csupán a dicsőségért, és a saját önző érdekeikért Sárkányölőkké váltak. És amit ezért fizetni fognak, az lesz a legdrágább ár, amit valaha látott a Világ.

A Sárkányok Királynője tudta, hogy a varázslények pusztulásával a mágia is megszűnik létezni. Az akkori társadalmi rendszer pedig – a mágusok, sárkányok és emberek halálával – eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. A varázslat megmentése érdekében Anin egy kissárkányba, Silkoba vetette minden reményét, és áthelyezte őt egy másik dimenzióba. Egy olyanba, aminek szoros kapcsolata volt az ő Világával. A Négyek erejét pedig – újra összeszedve – a négy természeti elembe rejtette el, amíg a Négyek Szövetsége újjá nem éled. Silko, mint fajának utolsó képviselője, biztosította a mágia továbbélését, a Négyek elrejtett ereje pedig a Világ fennmaradását.

A Sárkányok Háborújának azonnal vége szakadt, amikor a Sárkányölők megölték az utolsó szárnyas lényt is. A Föld, mint egy varázsütésre lángba borult. Az égből tűzgömbök hulltak alá, és mindent elpusztítottak. Nem volt előle menekvés, senki nem élte túl. A Világ több ezer évig lakatlan volt. Aztán megjelentek az első emberek, és egy új rendszert alakítottak ki maguknak. Olyat, amiben ők voltak az irányítók, és semmilyen lovag, vagy sárkány nem szólt bele az életükbe. Bár a mágia háttérbe szorult, de a Négyek ereje – Silkonak köszönhetően – nem tűnt el. Továbbra is ott szunnyadnak arra várva, hogy újra a Sárkányok Királynőjének és a Négyek Szövetségének szolgálatába álljanak.

VÉGE

(2005. április 26.)