Túl nagy ár
Kiara 2005.09.03. 11:56
Író: Kiara (kiara_@freemail.hu)
Univerzum: Harry Potter
Jogok: Rowlingé és az enyémek
Korhatár: PG-13
Megjegyzés: Én úgy képzelem el a háborút, hogy egyszerre több helyen is csatáznak. Nos, ezen a helyszínen Harry barátai harcoltak, és nagyon sokan haltak meg. Harry Voldemort megölése után érkezik ide. Későn…
Lektor: Arnee, egy nagyon jó barátom (köszönet neki)
Ajánlás: A testvéremnek, mert ha nem bulizott volna hajnalig, akkor ez a mű sem született volna meg…J
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Túl nagy ár
Mindenhol halottak voltak. A fűt, amely egykor még zöld volt, most több hetes tetemek, és vér borította. A Nap még nem bukott le teljesen a közeli erdő fái mögött, így megvilágította a csatateret, ahol a nem sokkal ezelőtti, utolsó halálsikoly óta néma csend uralkodott. A mezőtől kissé távolabb egy fekete, a harctól már igencsak megviselt, talárban lévő, vér- és sárfoltos fiú állt. Nem lehetett több 17-18 évesnél, az arca viszont elárulta, hogy már nagyon sok minden átélt. A hajába bele-belekapott a szél, a távolban bagoly-huhogás hallatszott, a tetemekből émelyítő bűz áradt. A fiút látszólag ez mind nem érdekelte, továbbra is kitartóan figyelte a harcmezőt. Várt. Várt és reménykedett. Aztán hirtelen megmozdult valami. A fiú zöld szeme hosszú-hosszú idő után most újra felcsillant, csak hogy aztán ismét elsötétüljön, és megjelenjen benne a csalódottság, és a mély, már soha ki nem múló szomorúság. Csak egy farkas volt. Az állat egykor még hófehér bundája, most sártól volt barna, pofájáról csöpögött a vér, fogai közül inak lógtak ki. Az éhség hozta ide. A farkas újra lehajolt a megkezdett tetemhez. Alig egy perc múlva, a megint láthatóvá vált fogai között, egy emberi belső szervre kísértetiesen hasonlító húscafattal eltűnt az erdő mélyén.
Lassan köd ereszkedett le, és a Nap utolsó sugarai is eltűntek a fák sűrűje mögött. A fiú fázósan összefonta a kezét a mellkasán, de nem mozdult a helyéről. A távolban, mint egy varázsütésre, egyszerre örömujjongást lehetett hallani, majd pálcából kilőtt tűzijáték világította be az egyre sötétülő eget. Pár pillanatra rá a boldog kiáltások elhaltak, a fellőtt fények pedig halványulni kezdtek, mígnem végleg eltűntek. A fiú keserűen elmosolyodott. Győztek, ez igaz, de túl nagy árat fizettek érte. Túlságosan is nagy árat. Még egyszer végighordozta a tekintetét a csatában elesett több száz boszorkányon, és varázslón, majd megfordult és elsétált.
(2004. augusztus 21.)
|