Hello mindenki!

Először is szeretném megragadni az alkalmat, hogy ez úton is köszönetet mondjak Clarnek, aki megadta a lehetőséget, hogy bemutatkozzam, és elmondjak magamról sok-sok olyan dolgot, ami senkit sem érdekel…J (Köszi Clar, tényleg köszi! Remélem, tudod, hogy ezért még kapsz….;P)

Tehát, réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, úgy véltem, hogy talán nekem is a társadalom hasznos tagjává kéne tennem magam, ezért gondoltam leszek énekes. De aztán a leküzdhetetlen lámpalázam, és nem különösebben szép hangom végül eltántorított a tervemtől. Gondoltam, akkor keresek valami mást. (A rajzolás nálam nem jöhetett szóba, mert nem vagyok olyan zrínyis…khm… akarom mondani, zseni, mint Clar…:P) Tehát mi maradt? Kitaláljátok? Naná, hogy a narkó! De aztán ezt az ötletet is vághattam ki az ablakon, amint rájöttem, hogy mennyire le vagyok égve anyagilag…

Aztán egyik késő este – amikor a tesóm itt bulizott a lakásunkon, és én egyszerűen nem tudtam elaludni – gondoltam írok valami szép kis depis szösszenetet, vagy mit. És akkor megszületett a Túl nagy ár. Ezt odaadtam először a lektorkámnak, (akinek nem is tudom, hogy mondjak hálát, és azt sem, hogy fejezzem ki magam annak érdekében, hogy kicsit húzzon bele a lektorálásba:P) aztán meg egy Hippia nevű egyénnek. És kettejüknek köszönhetően, – a sok bíztatás, meg tapsvihar és virágeső után – most itt olvashatjátok a további időnként gyengébb, időnként viszont javuló tendenciát mutató megmozdulásaimat.

Szóval, a fentebb említett dolgoknak az a lényege, hogy mindenkit megkérnék, hogy aki már elunta Clar fantasztikus kézügyességének tanulmányozását, és esetleg elolvasott valamit tőlem, az írjon nekem véleményt, mert ugyebár, hogy javuljon az ember, ha nem fikázzák? Tehát előre is köszönök minden vírust, és karácsonyi jókívánságot!

Bye-Bye!

(2005. december 12.)